thinkpad, ubuntu, fekete háttér végtelenjében villogó fehér betűk, kirajzolódó pontsorok, billenytyűkombináció parancsok, jobbklikkek. itt élem az életem.
nem, nem csak itt, de ez, mint valami szexuális vágy, izgalomban tart. a billentyű kopogása pedig megnyugtat.
pedig valójában nem értem mi működésének lényege, nem tudok programozni, nem tudom milyen fizikai jelenségek zajlanak le a processzorban, nem tudom hogyan lesz 1 és 0 a vezetékekben és hogyan lesz 1 és 0-ból operációs rendszer.
de ez a monitorba rejtett világ lenyűgöz.
függő vagyok.
