Mostanában más ritmust vettek a dolgaim, így nem jutott időm blogolni. Pedig történtek említésre méltó dolgok, ezek fejben nagyjából megvannak, szép lassan ide is kikerülnek majd.
Most egy nemrég megjelent verseskötetet szeretnék promózni, ami a Pluralica Alapítvány gondozásában jelent meg Napfénypalást címmel. Írója Lee Gil Won koreai költő, fordította Weiner Sennyei Tibor és Balogi Virág. A Pluralica honlapján (amit egyéb tartalmai és dizájnja miatt szintén ajánlok) kicsit részletesebben is lehet róla olvasni, illetve majd megvásárolható is lesz, egyelőre azonban csak az Írók Boltjában beszerezhető.
Nekem külön meglepetés volt, hogy van benne egy gó témájú vers is - magyarul nem sok mű van amiben ez a játék előfordul:
Go játék közben
바둑을 두며
Meg kell tanulnunk
egymás mellett élni.
Mindent vagy semmit:
nem toleráljuk az ellenséget.
A jót és a rosszat nem lehet
elválasztani egymástól.
Vagy én
maradok életben,
vagy te.
A logika itt mit sem ér,
hogy rosszul lépek: tévedés.
Fekete és fehér zavartan
taktikázik árnyékával.
Együtt kellett élnünk,
beérni a röpke idillel,
hogy megvan
a láthatatlan győztes.
Ezen a kis helyen,
ahol együtt lélegzünk,
meg kell tanulnunk
egymás mellett élni.
