(az alábbiak a szókimondó szöveg kategóriájába esnek, káromkodok, de otthon vagyok)
Szóval van egy kérdés, ami meglehetősen sokat jut eszembe mostanában. Mióta lett divat az a stratégia szakítás után, hogy gyorsan dugunk valakivel, akárki mással, csak, hogy segítsen elfelejteni, kilépni az előzőből.
Nem értem és minél tovább gondolkodom róla annál nagyobb ribanc parasztságnak gondolom. Beszéltem csajokkal és volt aki ezt simán járható útnak tartja. Nem értem. Meg találtam olyan szakítás után pszichológus tanácsadást is, ami ezt mondja. Okos. Mert önbizalmat ad. Önbizalmat, édes faszom.
De persze, egyébként elismerem valóban egy jó kúrás önbizalmat ad. Az ember az élet királya, rágerjednek, kielégül, csodás.
Egyébként szerintem az is, ha mondjuk megalázunk egy nyomorékot. Vagy felrúgunk valakit hátulról. Legyőzzük, fölé kerekedünk, győzünk. Nincs jobb érzés, lényeg a győzelem. Nem szabad lent maradni, harc van. Szerelemharc, az. Apámfasza.
Csak gratulálni tudok a győzteseknek. Szép volt.
