Elköltöztek a vércsék. Kicsit korábban, mint vártam, de pont jókor, mielőtt lelépek Ozorára, most a héten - az elmúlt 3 napban egyszer sem láttam már őket, se reggel, se este.
Kicsit hiányoznak. Nincs reggel víjjogás és repkedés, nincs kit lesni a távcsővel. Remélem többen megmaradnak a fészekből (nem csak egy, ahogy a statisztika állítja) és jövőre visszatérnek.
Emlékül néhány videót mutatok itt, amiket találtam miközben próbáltam megismerni őket.
Az első kapásból egyébként nem is vércse, hanem vándorsólyom, a sólyomalkatúak, Falconiformes (milyen jól hangzik már) rendjének tagja ő is. Ez a National Geographic kísérlete arról, hogy mekkora zuhanósebességet érhet el mikor lecsap. 242 mérföld per óra, azaz 390 km per óra volt a legtöbb amit mértek, ez ugye az egész Forma1-et kenterbe veri...
De maradjunk azért a vörös vércséknél. Az őrségi Chernel-kertben mindenféle madarakat ápolnak és profi videosorozat van róluk, ebben a részben több vércsegeneráció is képre kerül:
Egy nagyon tanulságos videó arról, amit én is láttam, hogy a szarkák milyen pofátlanok a vércsékkel - itt 3 szarka száll rá egyre. A végén pedig jól látható a vércse tipikus vadásztechnikája, a ahogy a kiszemelt zsákmány felett lebeg, "szitál".
