Már vagy 2 hónapja beírtam a naptáramba a tegnapi God Is An Astronaut koncertet, szóval egy kicsit vártam már, hogy legyen. Végül mégis úgy alakult, hogy senki nem akart jönni velem. Úgyhogy egy darabig hezitáltam, hogy menjek-e egyedül, lúzerség-e vagy inkább vagányság, micsinálok egyedül ott a nagy Dürer kertben, stb. Végül eszembe jutott, hogy adtam már fel így koncertet - tavaly jött az Isis (akik egyébként klasszisokkal nagyobb kedvenceim), nem mentem, és aztán feloszlottak.
Szóval nem szerettem volna elszalasztani a lehetőséget, erőt vettem és nekiindultam. Persze késve, izgultam is, de hála twitterünknek és forusquareünknek, már voltak akik becsekkoltak - @sesam (akit nem ismerek amúgy) válaszolt is - időben vagyok, még az előzenekarnak sincs nyoma. (Érdekes egybeesés, mint később kiderítettem: sesam és Á ismerik egymást)
Mire odaértem, épp átszereltek az előzenekar és a főesemény közt, volt idő besétálni és poziciót foglalni egy lépcsőn, tömeg felett ellátni, ha ugrálnak (posztorckerek amúgy nem ugrálnak) akkor se lesz baj. Közönség egész vegyes, láttam 50 körüli embereket is, de persze a többség fiatal, rockertől kezdve a laza városi értelmiségiig mindenki. Körbenéztünk, sör a kézben, lássuk.
Hát megláttuk...
Feljönnek, integetnek, közönséget tapsoltatnak. Lassú szám előtt öngyújtó helyett mobiltelefonnal integetést vezényel a billentyűs (nekem ő a leggázabb arc). Meg állandóan rohangál számok közt, de minek, ja mert magától zenél a gépe...
Nyilván durva előítéleteim voltak meg téves elképzeléseim. De öcsém ez a zene instumentális belassulás, elmélkedés. Ez a zene nem stadionrock. Mármint nekem. Nekik kevésbé ezek szerint.
Csak akkor mi, mert nem volt teljesen egyértelmű. Mert azért nem egy széttechnikázott dolog ez, gyakorlatilag minimalista témák, dobost a gépdob támogatja (ezt pl az mp3 alapján max sejtettem, de hogy ennyire...), a szintitéma szinte mindent elnyom, basszeros hótt egyszerű dolgokat dörmög széttorzítva. Most ehhez acsarogni meg pozőrködni minek. Akkor már tegyenek úgy, mintha elvont figurák lennének és nagyon mélyen belassulva álmodoznak. Vagy valami hasonló.
Oké, volt egy-két jó pillanat, már bólogattam is, igazából a hangzás se volt rossz mindig, bár kicsit vastagabb lehetett volna, de lehet csak rossz helyen álltam.
De aztán vége a számnak és elkezdenek dumálni. Egy instrumentális banda miért pofázik a számok közt, most komolyan? Írjon szöveget, ha valamit mondani akar. Ilyen gagyi közönséggel-ismerkedőset, first time we're here, stb meg pláne nemár. Biztos csak a Másfélen nevelkedés teszi, de nem értem.
És aztán elszáll szerencsétlen basszeros ládája egy szám közepén. Just a sec - 2 perc átszerelés.
Majd kb 10 perc múlva egy ugyanilyen átszerelés. Persze erről nem ők tehetnek, de már nem bírtam cérnával... megvártam még 2 számot, hátha eddig ez csak viccből volt, de mivel komolyan gondolták, leléptem.
Magyarázkodás: most nyilván oltári nagy troll voltam, de sajnos tényleg ezt éreztem - nem nagyon volt még koncert, amiről kijöttem volna, kivéve a 2 évvel ezelőtti Korait a Szigeten. Na, annál azért ez jobb volt.
