Beethoven 4. szimfóniája. 3 perc alatt jött le. Két gombnyomás és jön az összes többi. Majd egyszer meghallgatom, ez a 4. ez tetszik.
Minimális költség, maximális nyereség. Mégsem nagy nyeremény, bármikor megcsinálom, bármivel. Elinflálódott. És az infláció mindent értéktelenné tesz.
De mitől lesz értékes valami? Ha magas a költsége? Oké, emeljük a költségeket, hogy érezhessük, ez megérte, ez kiemelkedő, ez nyeremény. De pénzben nem érdemes növelni ezt, hiszen nem pénzbeli értéket keresünk, hiszen a pénzbeli értékek számunkra szintén elinflálódtak, hiszen szinte bármit megkapunk.
Akkor milyen költség nőjön? A megismerés, megértés, a ráfordított idő és energia. A keresés költsége. Keressünk ritkaságokat. Hiszen úgy tudjuk, úgy érezzük, hogy ami ritka az értékes kéne, hogy legyen.
A elnyúló hosszú farok kínálata felértékelődik. Kialakul a ritkaság, az amatőrség kultusza. Azaz értékhiányunk van és így kompenzálunk, így billentjük egyensúlyba magunk. Egyensúlyjáték, mesterséges értékteremtés.
És lejött az összes többi szimfónia.
